Sziasztok! :) sajnos bevezetem a komment szabályt tehát 2-3 kommenttől hozom csak a követezőt. :S 

De most nem húzom az időt. :)

Jó olvasást. :) ♥!

4.fejezet 

Elhúztam magamat. Majd kérdőn nézett rám. Nehezen kinyögtem és elmagyaráztam neki. 

- Nézd Adam...én rád csak barátként tekintek, tudod olyan, mit egy báty aki mindig itt van mellettem. És én nem akarom egy kapcsolattal tönkre tenni a barátságunkat. Remélem

megérted. - magyaráztam neki. 

- Jó igazad van, sajnálom. - majd lehajtotta a fejét és a földet kémlelte. 

- De ugye most nincsen semmilyen öngyilkos hajlamod...nem fogsz vonat elé ugrani ugye? - kérdeztem kicsit viccesebben amitől máris jobb kedve lett. 

- Dehogy is hogy gondolod? - mondta már nevetve majd csikizni kezdett tehát menekülni kezdtem. Egészen az utca végéig üldözött, de aztán feladtam. Lihegve álltam meg majd 

térdemre támaszkodva kapkodtam a levegő után. Közben Adam is ide ért. 

- Te aztán gyors vagy! - mosolygott. 

- Te meg Lassú. - nevettem ki. 

- Na jó ezt nem úszod meg Sophie! - nevetett fel majd elkapott és megcsikizett. 

- NEEEE! engedj el! ne csikizz! NE! - könyörögtem mikor már sírtam a nevetéstől. 

- Na jó. - majd elengedett. Aztán indultunk vissza az utca másik végére, a házunkhoz. Egy darabig csöndben voltunk. Egyikünk sem szólalt meg. Aztán ő megtörte a csendet. 

- Sophie kérdezhetek valamit? - 

- Persze. - feleltem mosolyogva. 

- Neked tetszik Niall? - kérdezte. Mire én félre néztem és éreztem, hogy elpirultam. 

- Na nézz csak ide! Nézz ide! - mondta nevetve majd oda húzott. - Tudtam. - nevetett. 

- Jól van na. - Majd Adam köhögött egyett. - Most mi van? - kérdeztem. 

- Semmi. - én megálltam ő pedig csak vigyorogva sétált tovább mintha jó gyerek lenne. Majd utána futottam. 

- Adam Wood! Most azonnal mondd el, hogy mi van...vagy különben...megrúglak. - 

- Valaki keménykedik! - nevetett fel. Közben a házunk elé értünk. 

- Jó akkor ne mondd el! - hisztiztem.

- Nem is fogom. - majd egy gonosz vigyorral rám mosolygott. 

- Na jól van megyek mert már negyed egy körül lehet. - mondtam neki. 

- Nézd meg a telefonod kijelzőjét. - mondta. 

- 01:03. Úristen! Szia Adam. - majd egy puszit adtam neki és futottam be a lakásba. - Holnap háromkor a parton Szia. - kiabáltam vissza neki. 

- Jól van csak nehogy neki menj az ajtónak! - szólt, de asszem már késő volt. Neki futottam. De gyorsan felkeltem. 

- Jól vagyok! - Elnevette magát és ő is elindult haza. Én halkan becsuktam az ajtót és kulcsra zártam. Aztán lábujj hegyen indultam fel a lépcsőn. Befeküdtem az ágyba.

Majd gondolkodni kezdtem azon vajon mi az amit nem mondd el? - Adam Wood most nagyon kíváncsivá tettél! - gondoltam magamba. Még egy darabig fent voltam, de nem tudtam fent maradni, 

tehát elaludtam. 

*reggel* 

Mikor felébredtem valaki az ágyam mellett ült. Anya volt. 

- Ó szia anya! - köszöntem neki. 

- Jó reggelt! Sophie eljössz velünk boltba? Gyorsan bevásárolunk az ebédhez, mert nem tudom, hogy te hallottad-e de kerti party-t tart Elise nénikéd. Ja és meghívhatod a

barátaidat, őket is szívesen látjuk. 

- jó rendben. Egyébként akkor mindjárt össze szedem magamat és lemegyek. -

- Rendben. - mondta majd kiment a szobámból. Nagy nehezen felkeltem és a fürdő szoba felé vettem az irányt. Fogat mostam, lezuhanyoztam, felöltöztem és a hajamat csináltam meg. 

Egész gyorsan elkészültem. Mivel ma jó idő volt egy vékony pulcsit, egy toppot és egy rövid gatyát vettem fel. Fogtam a telefonomat közben felhívtam Adamat hogy ha szeretnének, 

akkor jöjjenek nyugodtan amibe bele is egyezett. Tehát ezek után Anya, Elise néni és én behuppantunk a kocsiba és a dolgunkra indultunk.

Negyed órát utaztunk mire oda értünk a supermarkethez. Kiszálltunk a kocsiból és lassan besétáltunk az üzletbe. Minden fontos dolgot megvettünk, közben sokat nevettünk. 

Itt teljesen másképp ismertem meg Elise nénit, nagyon kedves volt, vicces. - Mindig lehetne ilyen. - gondoltam, majd elmosolyodtam. Miután kijöttünk a boltból és megvettünk minden hozzávalót

a főzéshez én autómatikusan a kocsihoz indultam. 

- Hát hova mész Sophie? - szóltak utánam anyáék. 

- Gondolom az autóhoz!? - 

- Dehogy is gyere! Vegyünk magunknak délutánra valami jó ruhát. - mondta Elise néni elszántan. 

- Legyen. - majd megrántottam a vállamat és utánuk mentem. 

(Sophie ruhája) 

Egy nagyon aranyos és szimpatikus kis boltba mentünk be. Ahol egyből ki is szúrtam magamnak egy nyári lenge ruhát. Egyből levettem a fogasról és a próbafülkébe futottam. 

Mikor felvettem szerelmes lettem belé. Aztán anyáék már kíváncsiskodtak, hogy hogyan áll. Tehát elhúzták a fülke függönyét ami eltakart és csodálkozva néztek rajtam végig. 

- Ha ezt a ruhát nem hozod el...bolond vagy. - nevetett Elise néni anyával együtt, majd én is csatlakoztam hozzájuk. Úgy döntöttem elhozom és nem hagyom itt. Majd Anya és Elise néni is találtak

megfelelő ruhát maguknak. Ők is felpróbálták és tökéletesen állt rajtuk. Úgy döntöttek ők sem hagyják ott. Miután kifizettük a ruhákat boldogan mentünk ki az üzletből mind a hárman, de ez hamar elmúlt. 

- Úristen! - kiáltott fel Elise néni majd ledobta a kézében lévő dolgokat és a szája elé rántotta kezét és rohanni kezdett a kocsi felé ami már összetörve állt ott ahol hagytuk. Mire mi is oda futottunk 

már az autó mentő is ott volt. Mi pedig addig felhívtuk apáékat, hogy jöjjenek értünk, mert nem tudunk haza jutni. Míg ide értek Elise nénit vigasztaltuk. Haza fele egészen megnyugodott már párszor

nagyokat fel nevetett. Mikor haza értünk viszont már semmi baja nem volt. Aminek nagyon örültem hiszen rossz volt látni ahogyan sír. Lassan elkezdtük a főzést. Néha-néha bele kóstoltam

és szerintem finom lett. Ránéztem az órára 3 óra volt tehát hamarosan a vendégek is megérkeznek. Anyu Elise néni és én felmentünk felvettük a délelőtt vett ruhákat és lefele indultunk a lépcsőn

és könyörögtem hogy legalább csináltassunk apuékkal egy közös képet. Nagy nehezen, de bele egyeztek. Tehát kimentünk a hátsó kertbe és a szépen elrendezett rózsabokroknál lefényképeztek minket. 

- Szerintem jó lett. - mondtam vigyorogva miközben betoppantak az első vendégek. Aztán egyre többen lettünk és közben Adamék is megérkeztek még egy család hiányzott

akik a többiek után tíz perccel megérkeztek. Mikor az ajtón bejövő vendégeket néztem megpillantottam köztük Niallt is akivel össze akadt a tekintetünk. 

Na meg is hoztam a részt! :) Viszont kommenteket nem nagyon kapok. Aminek nem nagyon örültem.
És olyan mintha magamnak írnám, de mivel ez még a blog eleje úgy gondolom, hogy ki fog alakulni.

Ezért nem lesz komment szabály. De nem is "beszélek" tovább. 

Jó olvasást.! ♥ :)

3.fejezet 


Kifutottam a ház elé, körülnéztem de sehol sem volt. - Na mindegy délután szerintem ő is kint lesz a parton Adammel. - gondoltam. majd vissza mentem a lakásba. Mivel
már csak fél óra volt 3-ig. Tehát elkezdtem készülni. Mikor a hajamat szorítottam rápillantottam az órára. - Ja még csak negyed négy, akkor rá érek....Mi van? 
Uram atyám. - kezdtem kapkodni. Gyorsan lefutottam a lépcsőn felvettem a cipőmet és gyorsan elkiáltottam magamat, hogy elmegyek itthonról és, hogy majd  valamikor jövök.
Futva mentem a Partig. Mikor oda értem Adam nevetett. 
- Na holnap is későn jössz? - kérdezte.
- Holnap? - néztem kérdőn. 
- igen ezt most már minden napos lesz amíg itt leszel. - mondta mosolyogva. 
- oké úgy sincs itt más dolgom. - mondtam. 
- még jó hogy nincs. - mondta Zack és rám kacsintott amire én csak elmosolyodtam. 
- Niall? - kérdeztem. 
- Nem jött, azt mondta hogy nincsen kedve. - felelte Chad. Csak bólintottam mert tudtam, hogy miért nem és ez is az én hibám csak én tehettem róla.


*Niall szemszöge* 

Mikor becsukta előttem az ajtót rosszul esett. Hogyan juthatott az eszembe, hogy én Sophieval. Hogy tehettem ilyet? nem értem. Jobb ha elfelejtem. Ezek forogtak le a
fejemben az alatt a pár perc alatt. Utána megfordultam és elmentem onnan. Olyan gyorsan mint még soha. Hazaérve A telefonom szólalt meg. Adam nevét írta ki. 
Nagy szomorúsággal felvettem, de úgy hogy ő ne vegye ezt észre. 
- Szia Niall Nem jössz ki velünk a partra? Jön Sophie is! - mondta reménykedve hogy kimegyek. 
- Bocsi ma nem jó Szia. - ezzel letettem a telefont. Ha Sophie nem ment volna akkor kimentem volna velük. Hiszen itthon semmit nem tudok csinálni, de a mai beégésem 
után nem nagyon szeretnék találkozni Sophieval. Biztos, hogy nem tetszek neki. 


*Sophie* 

Ma nem volt olyan jó, és kicsit sőt nagyon bűntudatom volt, hogy nem mentem el vele. Hiszen csak egy normális baráti séta lett volna. Én amúgy sem tetszhetek egy ilyen srácnak. 
Egyébként szerintem Adamék észrevették, hogy nem vagyok jó kedvemben. Ma nem nagyon szóltak hozzám. Mikor haza értünk mindenkit végig öleltem. Niall hiányzott csak a sorból,
de ő nagyon. Mikor bementem a házba megvacsoráztam anyáékkal és megnéztünk egy filmet ami a Jack and Jill volt. Sokat nevettünk rajta. Mikor már mindenki elfáradt a
szobáink felé vettük az irányt. Én még gyorsan lefürödtem, fogat mostam, felvettem a pizsimet és aludni mentem amit nem nagyon tudtam. Mikor már majdnem sikerült elaludnom 
a telefonom szólalt meg. 
Ami Adam nevét írta ki. - Hát jó. - majd egy halk röhögéssel felvettem. 
- Tudod mennyi az idő? - kérdeztem tőle. 
- Igen és sajnálom, de nem tudtam aludni és nem tudtam hogy fent vagy e még, de fel akartalak hívni. - magyarázta. 
- Jó nem baj én sem tudtam. Amúgy mizu? - kérdeztem tőle, ha már egyszer felhívott. 
- Semmi! egyébként a házatokkal szembe ülök egy padon. - mondta. 
- Mi? - kérdeztem csodálkozva. 
- Igen gondoltam a friss levegő jót tesz. - miután ezt mondta elgondolkodtam és lehet hogy nekem is jót tenne. 
- Várj! - ezzel letettem a telefont majd lábujjhegyen lefelé indultam a lépcsőn. Lassan leértem az előtérbe még gyorsan befutottam a konyhába egy pohár vizet inni
aztán felvettem a cipőmet. És kifele indultam meg, próbáltam nagyon halkan becsukni az ajtót ami asszem sikerült. Mikor kiléptem az ajtón elfelejtettem hogy át kellett
volna öltözni, mert a piszim egy nagyon rövid gatyából állt és egy toppból és ilyenkor már hideg van. De nem baj 10 percre kibírom. Adam oda jött és megölelt aztán és is őt. 
- Gondoltam, hogy lejössz. - mondta mosolyogva. Majd leültünk arra a padra ahol eddig ült. 
- Ma nem voltál valami jó hangulatban. - szólalt meg.
- Hát nem, de azt hagyjuk hogy miért. - feleltem egyszerűen. 
- Ez esetben nem tudom mi az, de majd biztos megnyugszol és megoldódik. - nyugtatott meg ami jól esett. Ezek után még 20 percet beszélgettünk kint a padon. Aztán ránéztünk
az órára és rájöttünk hogy már éjfél. 
- Amúgy nem ártana bemennem már, mert már szétfagytam. - jelentettem ki vacogva és össze kuporodva. 
- Jó menj! nehogy jég kocka legyél! - mondta egy halk nevetés kíséretével. 
- Jó akkor majd holnap.. vagyis ma találkozunk. - javítottam ki magam hiszen 00:05 volt. 
- Szóval szia! - köszöntem neki majd ő oda jött és megölelt. Mikor már elengedett a szemembe nézett és ezek után egy gyors mozdulattal megcsókolt. 

     Sziasztok! :) na meg is hoztam a 2. részt. :) És szeretném mondani, hogy eltévesztettem. 

Sophie 17 éves.! Szóval csak 1 év de azért mégis tudjatok róla. De nem is húzom az időt. :)

Jó olvasást.! :) ♥! 

2.fejezet  - meeting

- pssssszt! - ugrott rám majd fogta be a számat. Aztán mikor már tudta hogy nem fogok tovább sikítozni elvette a kezét.
- úristen nagyon meg ijesztettél. - mondtam ijedve.
- Te is! amúgy szia. - köszönt nevetve.
- szia! - mondtam mosolyogva.
- Hogyan kerültél ide? még sosem láttalak. - mondta
- Csak nyaralok. - mondtam amire ő csak mosolygott. Pár perc csend után meg szólalt és a kezét nyújtotta.
- Amúgy Adam vagyok. - fogtunk kezet.
- Én Sophie. - mutatkoztunk be egymásnak.
- És meddig leszel itt? - érdeklődött.
- Egy hétig, de alig várom már a hétfőt, hogy haza induljunk. - mondtam, majd elkezdtünk beszélgetni hosszú órákon át. Mire észhez tértünk már kezdett besötétedni.
- Ideje indulnom. - nyögtem ki. - Nekem is. -válaszolt majd lemásztunk a szikláról és elindultunk haza fele. Végig nevettük az utat. Nagyon megkedveltem.
Ezért a séta közben megbeszéltük, hogy holnap a parton ugyan akkor. Körülbelül öt perc csendes séta után a távolból Adam neve hallatszott, megfordultunk.
Mire kiderült hogy az osztálytársai. Oda bicikliztek mellénk és köszöntek nekünk vagyis jobban mondja csak Adamnak. Aztán hirtelen mind a négyen rám néztek. Mire
én csak egy halk "sziasztok"-ot nyögtem ki. Mire ők is köszöntek. Ám egy szőke hajú sráccal össze akadt a tekintetem. Jó ideig néztük egymást mire rájöttem, hogy nem kéne.
- Amúgy had mutassam be ezeket az idiótákat. - nevetett Adam. Ő itt Chad ő Ryan, Zack és végül Niall. - Vagyis Niall értem. - gondoltam magamba.
- Fiúk ő pedig itt Sophie!  mutatott be amire én csak elmosolyodtam és úgy éreztem hogy kezdek kipirulni. Oldalba löktem Adamat hogy nekem indulni kéne, elakartam köszönni, de bejelentették hogy a házig kísérnek hát bele egyeztem, tehát elindultunk a ház felé. Pár perc alatt oda értünk, még a ház előtt váltottam velük néhány szót aztán elköszöntem. Mikor a lépcsőn felfele haladtam utánam kiabált Adam. - Semmi ölelés? - kérdezte nevetve. - Hát legyen. - futottam vissza a lépcsőn, majd megöleltem.
Vissza akartam fordulni, de valaki ismét utánam szólt. - És mi? - kérdezte Zack. - Na aztán jól van ám. -mondtam majd végig öleltem mindenkit. Az utolsó Niall volt.
És teljesen más mint a többiek, nagyon más. Nem tudom miért hogyan, de ilyet még nem éreztem. Különleges volt. Mikor elengedtem a szemembe nézett majd éreztem, hogy
az elmosolyodok és az arcom elpirul tehát gyorsan elfordítottam a fejemet és ismét az ajtó felé vettem az irányt. A házba beérve az ajtónak dőltem majd egy nagyot sóhajtottam.
Levetettem a cipőmet és a nappaliba mentem.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.
- Szia Sophie! - köszöntek.
- Hol jártál eddig? - kérdezte anya
- Kint a parton. - feleltem egyszerűen aztán már a lépcsőn lépkedtem fel. A fürdőszobába tartott az első utam. A hajamat copfba kötöttem és úgy gondoltam, hogy lefürdök.
tehát engedtem magamnak egy kád forró vizet és beleültem. Fél óráig áztattam magamat mire rájöttem, hogy ki kéne szállni belőle, tehát követtem a gondolat menetemet.
Egy törölközőbe csavartam magamat amivel végig is futottam az egész emeleten hiszen a pizsamámat a szobába hagytam. A nagy futásban megcsúsztam a vizes lábammal. Lent
csak egy nagy puffanást lehetett hallani amire anyáék fel is figyeltek.
- Sophie jól vagy? - kérdezték ijedten
- Persze, csak elestem. - feleltem nekik. Amire ők felnevettek én persze ezen elmosolyodtam. Ezek után felálltam és ismét a szobába kezdem meg az utamat és sikeresen be is értem. Előkapartam a pizsimet, felvettem és az ágyba bújtam majd a tv-t is bekapcsoltam. Közbe a mai napon kezdtem el gondolkodni. Szinte csak Niall járt a fejemben,az ölelése.
Olyan gyengéden ölelt meg, mint ahogy még senki sem. De közben arra is rájöttem, hogy nem szerethetek bele hiszen ez sem tartana tovább egy hétnél a távolság miatt.
- Jobb ha elfelejtem. - gondoltam. Próbáltam másra terelni a gondolataimat, de nem ment. Inkább aludni próbáltam ami szerintem bevált, 10 perc után már álomra hajtottam a fejemet.

*Niall szemszöge*

Mikor megláttuk Adamet és a lányt aki vele sétált. Gondoltuk kicsit megzavarjuk a románcot, tehát oda bicikliztünk négyen Adammel kezet fogtunk a
lánynak csak köszöntünk aztán ő is kinyögött egy halk sziasztokot. Aztán jött a bemutatkozás. Végig őt figyeltem nem is tudom miért. Aztán egyszer a tekintetünk össze akadt. Gyönyörű volt. De elrántottam a fejemet majd ő is az övét, zavarban voltam, nem tudom mi volt velem ilyet még nem csináltam. Úgy éreztem nem tudom uralni magamat.
De aztán mégis. Összezavart. Közbe neki haza kellett érnie. Így elindultunk hozzájuk a ház előtt megálltunk. Ölelést mindenki kapott. És én maradtam utoljára.
Nem ismertem, csak a nevét tudtam, de azt kívántam, hogy az idő álljon le. De ez sajnos nem így megy. Tehát bement az ajtón. Haza fele a srácok csak Sophieval szekáltak.
De nem tehettem róla. Tetszett, sőt nagyon is. Haza érve az ágyamba feküdtem és rajta gondolkoztam vajon szabadna-e? Miért szerettem belé ilyen hamar?
Egy csomó kérdés járt a fejemben. De tudom nem szabad megtennem, mert ez nem működne. Majd ezzel a mondattal fejeztem be és inkább aludni mentem.


*Sophie*

Mikor felkeltem tisztábban láttam a dolgokat. Már nem is annyira érdekelt Niall, sőt semennyire. Így nyugodtabb voltam. Felvettem a köntösömet és lefele igyekeztem.
Ahogy látom anyáék már megelőztek. Előbb fent voltak mint én.
- Jó reggelt - köszöntem nekik még kicsit álmosan.
- Jó reggelt? - kérdezte apa nevetve. - Hát nézz az órára kislányom.
- Uram atyám már fél 1? - meredtem az órára.
- Csukd be a szád még bele repül a bogár. - mondta anya majd adott a homlokomra egy puszit. Gyorsan meg "reggeliztem" ami eltartott negyed kettőig. Tehát sietve rohantam az emeletre fel venni valami normális göncöt. Mire Elis néni kiabált fel az emeletre, hogy keresnek. Tehát gyors magamra kaptam a rövid gatyát és lesuhantam a lépcsőn a bejárati ajtóig. Hát csodák csodájára Niall volt az.
- Szia Sophie! - köszönt kedvesen.
- Szia Niall. - köszöntem.
- ömm hát.. ráérsz? , mert ha igen elmehetnénk sétálni. - mondta idegesen.
- Bocsi Niall inkább most ne! - majd becsuktam az ajtót előtte és egy halk "francba" szó hangzott el amire csak elmosolyodtam. Így meggondoltam magam.
De mire az ajtót kinyithattam volna ő már sehol sem volt.

             Sziasztok! :) meghoztam az első részt remélem nem lett nagyon rossz. Jó olvasást. :) ♥


1.fejezet 

- Sophie! - kiabált anya a földszintről. Ami azt jelentette, hogy kiszállhatnék már az ágyból és elkezdhetnék készülődni mert mindjárt indulunk.
- Jó készülök. - szóltam vissza. Majd egy halk igyekezz szóval visszatért a dolgához. 
Lassan felkeltem és a fürdő szoba felé vettem az irányt.  Fogat mostam aztán a hajamat is megcsináltam. Ezek után gyors kikaptam a szekrényemből a megfelelő ruhát és 
felvettem. Elkezdtem össze szedni a dolgaimat. Miközben a fürdőben pakoltam valaki rám ugrott miközben azt kiabálta, hogy jó reggelt. 
- Rebecca!-fordultam meg majd megöleltem. - Gondoltam, hogy csak te lehetsz ez az őrült. - nevettem. 
- Köszönöm e kedves megnevezést - vigyorgott. - Jaj Sophie el sem hiszem...itt hagysz? - kérdezte csalódott fejjel. 
- Ne is emlegesd, alig várom már hogy megjöjjünk. - mérgelődtem. 
- Csak kitartás! de nekem most mennem kell csak bejöttem elköszönni. Szóval Szia Sophie! várunk haza egy hét múlva. - majd megölelt. 
- várunk?! - vágtam egy értetlen fejet.
- Hát én és Kakaó. - nevetett - Tényleg kakaó, el is felejtettem. Kakaó az év 3 éves barna labrador kutyám akire most Rebecca fog vigyázni míg én nem leszek itthon. 
- Te butus. - nevetett majd még egyszer megölelt és elment. - Rebecca! - szóltam utána. - A kulcsok, ezek nélkül nem tudsz bejönni és megetetni Kakaót. Majd vissza jött 
nagy mosollyal az arcán, elvette a kulcsokat és intett egyet majd elhagyta a házat. Én vissza tértem a szobába ahol a cuccaimat pakoltam be egy bőröndbe. 
Nagy nehezen végeztem. Még egyszer körbe néztem a szobába, hogy ott hagytam e valamit, de úgy néz ki nem. Tehát lefele indultam a lépcsőn. 
- Gyere Sophie! gyorsan egyél valamit aztán már indulnunk kell. Mindjárt indul a gépünk. Ledobtam a cuccaimat és a konyhába siettem. 
A pirítós hamar készen van - gondoltam. Tehát gyorsan csináltam magamnak. De amilyen szerencsétlen vagyok forrón megfogtam és kiejtettem a kezemből.
Mire felvettem volna a földről Kakaó elém futott majd elvitte. 
- Remélem ízlik te kis éhen kórász. - nevettem. Gyorsan csináltam magamnak még kettőt. - Sophie gyere! - kiabált apa. Tehát a számba vettem mind a kettő pirítóst,
 felvettem a cipőmet és futottam ki a kocsihoz. Amint anyáék megláttak kiröhögtek hogy egy táskával egy bőrönddel és kettő pirítóssal a számba álldigálok a kocsi
mellet szerencsétlenül. Oda adtam apának a dolgaimat aztán kivettem a számból a pirítóst. Majd csak annyit mondtam, hogy jól van na. Kakaónak egy puszit adtam kiengedtük 
az udvarra és már indultunk is. És elkezdődött az egy hetes szenvedésem. 
Negyed óra alatt kint voltunk a reptéren. Sietnünk kellet mert 5 perc múlva indul a gépünk. Végig futottunk a reptéren. Nagy nehezen, de oda értünk.
Szóval felszálltunk rá. És a repülő elindult. 


- Kelj fel meg érkeztünk! - rázott fel anya. Én csak kinyitottam a szemem biccentettem hogy jó és már fel is keltem. - Legalább csinálj úgy mint ha szivesen
jönnél ide. - szólt apa. Erre csak egy erőltetett mosolyt vágtam. Mikor leszálltunk a gépről elvettük a bőröndjeinket és a szemünkkel Elise néniéket kerestük. 
- Meg is vannak! - kiáltott apa. Na jön a nagy pusziszkodás és a jó pofizás egy hétig. - gondoltam. Lassan oda mentünk hozzájuk megvártam míg anyáékkal le pusziszkodnak 
aztán jöttem én. - Szia Elise néni. - majd vigyorogtam és két puszit kaptam. És ezek után John bácsi következett. Ezek után beszálltunk a kocsijukba és házuk
fele vettük az irányt. Fél óra alatt ott voltunk. A házuk az gyönyörű volt mint mindig. Else nénit érdekelte a háza minden egyes részletére oda figyel. 
Miután kiszálltunk a kocsiból kivettük a bőröndöket a csomagtartóból és bementünk a házba. Szokás szerint cipőt le már amint beléptünk a házba nehogy
koszos legyen a szőnyeg. Mivel tudtam, hogy mit hova én szó nélkül felballagtam az emeletre a "szobámba". -Ugyan olyan mint régen. - gondoltam. - vagyis unalmas. 
Ledobtam magamat az ágyra és elő vettem a telefonomat. Majd felhívtam Rebeccát hogy meg érkeztünk. Miután letettem a telefont az unoka tesóim nyitottak be a szobába. 
Sophie! - ugrottak rám. 
- Úram atyám sziasztok. - öleltem meg őket, a kedvenc unokatesóim voltak. - Végre valami jó is van ebbe a nyaralásba. - mondtam nekik amire ők csak vigyorogtak. 
- Ööö Sophie van egy rossz hírünk mi csak ma jöttünk. - mondta David Jack pedig csak a vállát rántotta meg. 
- Ne már. - válaszoltam, közben anya nyitott be hozzánk.  
- Gyertek enni. - mondta mosolyogva majd felpattantunk az ágyról és futva indultunk le a lépcsőn.És helyet foglaltunk az asztalnál. Az ebéd nem volt a legjobb
ezért nem is ettünk olyan sokat. Megköszöntük az ebédet és a fiúkkal a szobám felé vettük az irányt. Fél óra beszélgetés után Nina a fiuk anyukája nyitott be hozzánk. 
- Szia Nina! - ugrottam fel az ágyról és üdvözöltem. 
- Szia Sophie! rég láttalak. - mondta. 
- Én is téged. - mosolyogtam, Ninát nagyon szerettem és szerettem náluk nyaralni. 
- Fiúk mennünk kell. - mondta. Amire a fiúk csak egy bólintással jelezték hogy indulnak. 
- Szia Sophie! - köszöntek el tőlem majd egyszerre adta egy puszit. Majd Ninának is oda intettem. Miután elhagyták a szobát gondolkodni kezdtem, hogy mit csináljak 
hiszen itt bent semmit nem lehetett csinálni. Elő vettem a könyvemet, pár oldalt olvasta belőle, de meguntam. Ezért úgy döntöttem, hogy sétálni megyek. 
Lassan ledöcögtem a lépcsőn elmondtam anyának a terveimet és persze elengedett. fel vettem a cipőmet és kiléptem az ajtón. 

Hosszú sétálás után egy partra értem. Megláttam egy nagyobb sziklát és úgy döntöttem helyet foglalok rajta. Nagy nehezen felmásztam rá. De hirtelen megláttam valakit. Majd 
véletlenül fel sikítottam. 

                                                                       Prológus!

Sziasztok! Sophie Green vagyok, 17 éves. Londonban élek a szüleimmel és a kutyámmal aki egy három éves labrador. A legjobb barátnőm Rebecca Ploom, akivel szinte már testvérek vagyunk. Szóval a testvér szerep....betöltve. Most Írországba készülök a családommal egy hétre Elis nénihez és John bácsihoz. Remélem hamar eltelik ez az egy hét. Soha nem volt a kedvenc időtöltésem Írországban lenni. 

....Vagy most mégis különleges lesz?