Sziasztok! :) meghoztam az első részt remélem nem lett nagyon rossz. Jó olvasást. :) ♥


1.fejezet 

- Sophie! - kiabált anya a földszintről. Ami azt jelentette, hogy kiszállhatnék már az ágyból és elkezdhetnék készülődni mert mindjárt indulunk.
- Jó készülök. - szóltam vissza. Majd egy halk igyekezz szóval visszatért a dolgához. 
Lassan felkeltem és a fürdő szoba felé vettem az irányt.  Fogat mostam aztán a hajamat is megcsináltam. Ezek után gyors kikaptam a szekrényemből a megfelelő ruhát és 
felvettem. Elkezdtem össze szedni a dolgaimat. Miközben a fürdőben pakoltam valaki rám ugrott miközben azt kiabálta, hogy jó reggelt. 
- Rebecca!-fordultam meg majd megöleltem. - Gondoltam, hogy csak te lehetsz ez az őrült. - nevettem. 
- Köszönöm e kedves megnevezést - vigyorgott. - Jaj Sophie el sem hiszem...itt hagysz? - kérdezte csalódott fejjel. 
- Ne is emlegesd, alig várom már hogy megjöjjünk. - mérgelődtem. 
- Csak kitartás! de nekem most mennem kell csak bejöttem elköszönni. Szóval Szia Sophie! várunk haza egy hét múlva. - majd megölelt. 
- várunk?! - vágtam egy értetlen fejet.
- Hát én és Kakaó. - nevetett - Tényleg kakaó, el is felejtettem. Kakaó az év 3 éves barna labrador kutyám akire most Rebecca fog vigyázni míg én nem leszek itthon. 
- Te butus. - nevetett majd még egyszer megölelt és elment. - Rebecca! - szóltam utána. - A kulcsok, ezek nélkül nem tudsz bejönni és megetetni Kakaót. Majd vissza jött 
nagy mosollyal az arcán, elvette a kulcsokat és intett egyet majd elhagyta a házat. Én vissza tértem a szobába ahol a cuccaimat pakoltam be egy bőröndbe. 
Nagy nehezen végeztem. Még egyszer körbe néztem a szobába, hogy ott hagytam e valamit, de úgy néz ki nem. Tehát lefele indultam a lépcsőn. 
- Gyere Sophie! gyorsan egyél valamit aztán már indulnunk kell. Mindjárt indul a gépünk. Ledobtam a cuccaimat és a konyhába siettem. 
A pirítós hamar készen van - gondoltam. Tehát gyorsan csináltam magamnak. De amilyen szerencsétlen vagyok forrón megfogtam és kiejtettem a kezemből.
Mire felvettem volna a földről Kakaó elém futott majd elvitte. 
- Remélem ízlik te kis éhen kórász. - nevettem. Gyorsan csináltam magamnak még kettőt. - Sophie gyere! - kiabált apa. Tehát a számba vettem mind a kettő pirítóst,
 felvettem a cipőmet és futottam ki a kocsihoz. Amint anyáék megláttak kiröhögtek hogy egy táskával egy bőrönddel és kettő pirítóssal a számba álldigálok a kocsi
mellet szerencsétlenül. Oda adtam apának a dolgaimat aztán kivettem a számból a pirítóst. Majd csak annyit mondtam, hogy jól van na. Kakaónak egy puszit adtam kiengedtük 
az udvarra és már indultunk is. És elkezdődött az egy hetes szenvedésem. 
Negyed óra alatt kint voltunk a reptéren. Sietnünk kellet mert 5 perc múlva indul a gépünk. Végig futottunk a reptéren. Nagy nehezen, de oda értünk.
Szóval felszálltunk rá. És a repülő elindult. 


- Kelj fel meg érkeztünk! - rázott fel anya. Én csak kinyitottam a szemem biccentettem hogy jó és már fel is keltem. - Legalább csinálj úgy mint ha szivesen
jönnél ide. - szólt apa. Erre csak egy erőltetett mosolyt vágtam. Mikor leszálltunk a gépről elvettük a bőröndjeinket és a szemünkkel Elise néniéket kerestük. 
- Meg is vannak! - kiáltott apa. Na jön a nagy pusziszkodás és a jó pofizás egy hétig. - gondoltam. Lassan oda mentünk hozzájuk megvártam míg anyáékkal le pusziszkodnak 
aztán jöttem én. - Szia Elise néni. - majd vigyorogtam és két puszit kaptam. És ezek után John bácsi következett. Ezek után beszálltunk a kocsijukba és házuk
fele vettük az irányt. Fél óra alatt ott voltunk. A házuk az gyönyörű volt mint mindig. Else nénit érdekelte a háza minden egyes részletére oda figyel. 
Miután kiszálltunk a kocsiból kivettük a bőröndöket a csomagtartóból és bementünk a házba. Szokás szerint cipőt le már amint beléptünk a házba nehogy
koszos legyen a szőnyeg. Mivel tudtam, hogy mit hova én szó nélkül felballagtam az emeletre a "szobámba". -Ugyan olyan mint régen. - gondoltam. - vagyis unalmas. 
Ledobtam magamat az ágyra és elő vettem a telefonomat. Majd felhívtam Rebeccát hogy meg érkeztünk. Miután letettem a telefont az unoka tesóim nyitottak be a szobába. 
Sophie! - ugrottak rám. 
- Úram atyám sziasztok. - öleltem meg őket, a kedvenc unokatesóim voltak. - Végre valami jó is van ebbe a nyaralásba. - mondtam nekik amire ők csak vigyorogtak. 
- Ööö Sophie van egy rossz hírünk mi csak ma jöttünk. - mondta David Jack pedig csak a vállát rántotta meg. 
- Ne már. - válaszoltam, közben anya nyitott be hozzánk.  
- Gyertek enni. - mondta mosolyogva majd felpattantunk az ágyról és futva indultunk le a lépcsőn.És helyet foglaltunk az asztalnál. Az ebéd nem volt a legjobb
ezért nem is ettünk olyan sokat. Megköszöntük az ebédet és a fiúkkal a szobám felé vettük az irányt. Fél óra beszélgetés után Nina a fiuk anyukája nyitott be hozzánk. 
- Szia Nina! - ugrottam fel az ágyról és üdvözöltem. 
- Szia Sophie! rég láttalak. - mondta. 
- Én is téged. - mosolyogtam, Ninát nagyon szerettem és szerettem náluk nyaralni. 
- Fiúk mennünk kell. - mondta. Amire a fiúk csak egy bólintással jelezték hogy indulnak. 
- Szia Sophie! - köszöntek el tőlem majd egyszerre adta egy puszit. Majd Ninának is oda intettem. Miután elhagyták a szobát gondolkodni kezdtem, hogy mit csináljak 
hiszen itt bent semmit nem lehetett csinálni. Elő vettem a könyvemet, pár oldalt olvasta belőle, de meguntam. Ezért úgy döntöttem, hogy sétálni megyek. 
Lassan ledöcögtem a lépcsőn elmondtam anyának a terveimet és persze elengedett. fel vettem a cipőmet és kiléptem az ajtón. 

Hosszú sétálás után egy partra értem. Megláttam egy nagyobb sziklát és úgy döntöttem helyet foglalok rajta. Nagy nehezen felmásztam rá. De hirtelen megláttam valakit. Majd 
véletlenül fel sikítottam.