Sziasztok! :) na meg is hoztam a 2. részt. :) És szeretném mondani, hogy eltévesztettem. 

Sophie 17 éves.! Szóval csak 1 év de azért mégis tudjatok róla. De nem is húzom az időt. :)

Jó olvasást.! :) ♥! 

2.fejezet  - meeting

- pssssszt! - ugrott rám majd fogta be a számat. Aztán mikor már tudta hogy nem fogok tovább sikítozni elvette a kezét.
- úristen nagyon meg ijesztettél. - mondtam ijedve.
- Te is! amúgy szia. - köszönt nevetve.
- szia! - mondtam mosolyogva.
- Hogyan kerültél ide? még sosem láttalak. - mondta
- Csak nyaralok. - mondtam amire ő csak mosolygott. Pár perc csend után meg szólalt és a kezét nyújtotta.
- Amúgy Adam vagyok. - fogtunk kezet.
- Én Sophie. - mutatkoztunk be egymásnak.
- És meddig leszel itt? - érdeklődött.
- Egy hétig, de alig várom már a hétfőt, hogy haza induljunk. - mondtam, majd elkezdtünk beszélgetni hosszú órákon át. Mire észhez tértünk már kezdett besötétedni.
- Ideje indulnom. - nyögtem ki. - Nekem is. -válaszolt majd lemásztunk a szikláról és elindultunk haza fele. Végig nevettük az utat. Nagyon megkedveltem.
Ezért a séta közben megbeszéltük, hogy holnap a parton ugyan akkor. Körülbelül öt perc csendes séta után a távolból Adam neve hallatszott, megfordultunk.
Mire kiderült hogy az osztálytársai. Oda bicikliztek mellénk és köszöntek nekünk vagyis jobban mondja csak Adamnak. Aztán hirtelen mind a négyen rám néztek. Mire
én csak egy halk "sziasztok"-ot nyögtem ki. Mire ők is köszöntek. Ám egy szőke hajú sráccal össze akadt a tekintetem. Jó ideig néztük egymást mire rájöttem, hogy nem kéne.
- Amúgy had mutassam be ezeket az idiótákat. - nevetett Adam. Ő itt Chad ő Ryan, Zack és végül Niall. - Vagyis Niall értem. - gondoltam magamba.
- Fiúk ő pedig itt Sophie!  mutatott be amire én csak elmosolyodtam és úgy éreztem hogy kezdek kipirulni. Oldalba löktem Adamat hogy nekem indulni kéne, elakartam köszönni, de bejelentették hogy a házig kísérnek hát bele egyeztem, tehát elindultunk a ház felé. Pár perc alatt oda értünk, még a ház előtt váltottam velük néhány szót aztán elköszöntem. Mikor a lépcsőn felfele haladtam utánam kiabált Adam. - Semmi ölelés? - kérdezte nevetve. - Hát legyen. - futottam vissza a lépcsőn, majd megöleltem.
Vissza akartam fordulni, de valaki ismét utánam szólt. - És mi? - kérdezte Zack. - Na aztán jól van ám. -mondtam majd végig öleltem mindenkit. Az utolsó Niall volt.
És teljesen más mint a többiek, nagyon más. Nem tudom miért hogyan, de ilyet még nem éreztem. Különleges volt. Mikor elengedtem a szemembe nézett majd éreztem, hogy
az elmosolyodok és az arcom elpirul tehát gyorsan elfordítottam a fejemet és ismét az ajtó felé vettem az irányt. A házba beérve az ajtónak dőltem majd egy nagyot sóhajtottam.
Levetettem a cipőmet és a nappaliba mentem.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.
- Szia Sophie! - köszöntek.
- Hol jártál eddig? - kérdezte anya
- Kint a parton. - feleltem egyszerűen aztán már a lépcsőn lépkedtem fel. A fürdőszobába tartott az első utam. A hajamat copfba kötöttem és úgy gondoltam, hogy lefürdök.
tehát engedtem magamnak egy kád forró vizet és beleültem. Fél óráig áztattam magamat mire rájöttem, hogy ki kéne szállni belőle, tehát követtem a gondolat menetemet.
Egy törölközőbe csavartam magamat amivel végig is futottam az egész emeleten hiszen a pizsamámat a szobába hagytam. A nagy futásban megcsúsztam a vizes lábammal. Lent
csak egy nagy puffanást lehetett hallani amire anyáék fel is figyeltek.
- Sophie jól vagy? - kérdezték ijedten
- Persze, csak elestem. - feleltem nekik. Amire ők felnevettek én persze ezen elmosolyodtam. Ezek után felálltam és ismét a szobába kezdem meg az utamat és sikeresen be is értem. Előkapartam a pizsimet, felvettem és az ágyba bújtam majd a tv-t is bekapcsoltam. Közbe a mai napon kezdtem el gondolkodni. Szinte csak Niall járt a fejemben,az ölelése.
Olyan gyengéden ölelt meg, mint ahogy még senki sem. De közben arra is rájöttem, hogy nem szerethetek bele hiszen ez sem tartana tovább egy hétnél a távolság miatt.
- Jobb ha elfelejtem. - gondoltam. Próbáltam másra terelni a gondolataimat, de nem ment. Inkább aludni próbáltam ami szerintem bevált, 10 perc után már álomra hajtottam a fejemet.

*Niall szemszöge*

Mikor megláttuk Adamet és a lányt aki vele sétált. Gondoltuk kicsit megzavarjuk a románcot, tehát oda bicikliztünk négyen Adammel kezet fogtunk a
lánynak csak köszöntünk aztán ő is kinyögött egy halk sziasztokot. Aztán jött a bemutatkozás. Végig őt figyeltem nem is tudom miért. Aztán egyszer a tekintetünk össze akadt. Gyönyörű volt. De elrántottam a fejemet majd ő is az övét, zavarban voltam, nem tudom mi volt velem ilyet még nem csináltam. Úgy éreztem nem tudom uralni magamat.
De aztán mégis. Összezavart. Közbe neki haza kellett érnie. Így elindultunk hozzájuk a ház előtt megálltunk. Ölelést mindenki kapott. És én maradtam utoljára.
Nem ismertem, csak a nevét tudtam, de azt kívántam, hogy az idő álljon le. De ez sajnos nem így megy. Tehát bement az ajtón. Haza fele a srácok csak Sophieval szekáltak.
De nem tehettem róla. Tetszett, sőt nagyon is. Haza érve az ágyamba feküdtem és rajta gondolkoztam vajon szabadna-e? Miért szerettem belé ilyen hamar?
Egy csomó kérdés járt a fejemben. De tudom nem szabad megtennem, mert ez nem működne. Majd ezzel a mondattal fejeztem be és inkább aludni mentem.


*Sophie*

Mikor felkeltem tisztábban láttam a dolgokat. Már nem is annyira érdekelt Niall, sőt semennyire. Így nyugodtabb voltam. Felvettem a köntösömet és lefele igyekeztem.
Ahogy látom anyáék már megelőztek. Előbb fent voltak mint én.
- Jó reggelt - köszöntem nekik még kicsit álmosan.
- Jó reggelt? - kérdezte apa nevetve. - Hát nézz az órára kislányom.
- Uram atyám már fél 1? - meredtem az órára.
- Csukd be a szád még bele repül a bogár. - mondta anya majd adott a homlokomra egy puszit. Gyorsan meg "reggeliztem" ami eltartott negyed kettőig. Tehát sietve rohantam az emeletre fel venni valami normális göncöt. Mire Elis néni kiabált fel az emeletre, hogy keresnek. Tehát gyors magamra kaptam a rövid gatyát és lesuhantam a lépcsőn a bejárati ajtóig. Hát csodák csodájára Niall volt az.
- Szia Sophie! - köszönt kedvesen.
- Szia Niall. - köszöntem.
- ömm hát.. ráérsz? , mert ha igen elmehetnénk sétálni. - mondta idegesen.
- Bocsi Niall inkább most ne! - majd becsuktam az ajtót előtte és egy halk "francba" szó hangzott el amire csak elmosolyodtam. Így meggondoltam magam.
De mire az ajtót kinyithattam volna ő már sehol sem volt.