Na meg is hoztam a részt! :) Viszont kommenteket nem nagyon kapok. Aminek nem nagyon örültem.
És olyan mintha magamnak írnám, de mivel ez még a blog eleje úgy gondolom, hogy ki fog alakulni.

Ezért nem lesz komment szabály. De nem is "beszélek" tovább. 

Jó olvasást.! ♥ :)

3.fejezet 


Kifutottam a ház elé, körülnéztem de sehol sem volt. - Na mindegy délután szerintem ő is kint lesz a parton Adammel. - gondoltam. majd vissza mentem a lakásba. Mivel
már csak fél óra volt 3-ig. Tehát elkezdtem készülni. Mikor a hajamat szorítottam rápillantottam az órára. - Ja még csak negyed négy, akkor rá érek....Mi van? 
Uram atyám. - kezdtem kapkodni. Gyorsan lefutottam a lépcsőn felvettem a cipőmet és gyorsan elkiáltottam magamat, hogy elmegyek itthonról és, hogy majd  valamikor jövök.
Futva mentem a Partig. Mikor oda értem Adam nevetett. 
- Na holnap is későn jössz? - kérdezte.
- Holnap? - néztem kérdőn. 
- igen ezt most már minden napos lesz amíg itt leszel. - mondta mosolyogva. 
- oké úgy sincs itt más dolgom. - mondtam. 
- még jó hogy nincs. - mondta Zack és rám kacsintott amire én csak elmosolyodtam. 
- Niall? - kérdeztem. 
- Nem jött, azt mondta hogy nincsen kedve. - felelte Chad. Csak bólintottam mert tudtam, hogy miért nem és ez is az én hibám csak én tehettem róla.


*Niall szemszöge* 

Mikor becsukta előttem az ajtót rosszul esett. Hogyan juthatott az eszembe, hogy én Sophieval. Hogy tehettem ilyet? nem értem. Jobb ha elfelejtem. Ezek forogtak le a
fejemben az alatt a pár perc alatt. Utána megfordultam és elmentem onnan. Olyan gyorsan mint még soha. Hazaérve A telefonom szólalt meg. Adam nevét írta ki. 
Nagy szomorúsággal felvettem, de úgy hogy ő ne vegye ezt észre. 
- Szia Niall Nem jössz ki velünk a partra? Jön Sophie is! - mondta reménykedve hogy kimegyek. 
- Bocsi ma nem jó Szia. - ezzel letettem a telefont. Ha Sophie nem ment volna akkor kimentem volna velük. Hiszen itthon semmit nem tudok csinálni, de a mai beégésem 
után nem nagyon szeretnék találkozni Sophieval. Biztos, hogy nem tetszek neki. 


*Sophie* 

Ma nem volt olyan jó, és kicsit sőt nagyon bűntudatom volt, hogy nem mentem el vele. Hiszen csak egy normális baráti séta lett volna. Én amúgy sem tetszhetek egy ilyen srácnak. 
Egyébként szerintem Adamék észrevették, hogy nem vagyok jó kedvemben. Ma nem nagyon szóltak hozzám. Mikor haza értünk mindenkit végig öleltem. Niall hiányzott csak a sorból,
de ő nagyon. Mikor bementem a házba megvacsoráztam anyáékkal és megnéztünk egy filmet ami a Jack and Jill volt. Sokat nevettünk rajta. Mikor már mindenki elfáradt a
szobáink felé vettük az irányt. Én még gyorsan lefürödtem, fogat mostam, felvettem a pizsimet és aludni mentem amit nem nagyon tudtam. Mikor már majdnem sikerült elaludnom 
a telefonom szólalt meg. 
Ami Adam nevét írta ki. - Hát jó. - majd egy halk röhögéssel felvettem. 
- Tudod mennyi az idő? - kérdeztem tőle. 
- Igen és sajnálom, de nem tudtam aludni és nem tudtam hogy fent vagy e még, de fel akartalak hívni. - magyarázta. 
- Jó nem baj én sem tudtam. Amúgy mizu? - kérdeztem tőle, ha már egyszer felhívott. 
- Semmi! egyébként a házatokkal szembe ülök egy padon. - mondta. 
- Mi? - kérdeztem csodálkozva. 
- Igen gondoltam a friss levegő jót tesz. - miután ezt mondta elgondolkodtam és lehet hogy nekem is jót tenne. 
- Várj! - ezzel letettem a telefont majd lábujjhegyen lefelé indultam a lépcsőn. Lassan leértem az előtérbe még gyorsan befutottam a konyhába egy pohár vizet inni
aztán felvettem a cipőmet. És kifele indultam meg, próbáltam nagyon halkan becsukni az ajtót ami asszem sikerült. Mikor kiléptem az ajtón elfelejtettem hogy át kellett
volna öltözni, mert a piszim egy nagyon rövid gatyából állt és egy toppból és ilyenkor már hideg van. De nem baj 10 percre kibírom. Adam oda jött és megölelt aztán és is őt. 
- Gondoltam, hogy lejössz. - mondta mosolyogva. Majd leültünk arra a padra ahol eddig ült. 
- Ma nem voltál valami jó hangulatban. - szólalt meg.
- Hát nem, de azt hagyjuk hogy miért. - feleltem egyszerűen. 
- Ez esetben nem tudom mi az, de majd biztos megnyugszol és megoldódik. - nyugtatott meg ami jól esett. Ezek után még 20 percet beszélgettünk kint a padon. Aztán ránéztünk
az órára és rájöttünk hogy már éjfél. 
- Amúgy nem ártana bemennem már, mert már szétfagytam. - jelentettem ki vacogva és össze kuporodva. 
- Jó menj! nehogy jég kocka legyél! - mondta egy halk nevetés kíséretével. 
- Jó akkor majd holnap.. vagyis ma találkozunk. - javítottam ki magam hiszen 00:05 volt. 
- Szóval szia! - köszöntem neki majd ő oda jött és megölelt. Mikor már elengedett a szemembe nézett és ezek után egy gyors mozdulattal megcsókolt.