Sziasztok! :) Na látom nagy nehezen összegyűlt a két komment. Ezek után is megmarad szerintem a szabály.
DE, ha több feliratozóm és kommentem lesz akkor ez meg fog szűnni. Egyébként ez már kicsit izgalmasabb rész lett. Tehát innentől lesznek érdekesebb részek az eddigi terveim szerint. De nem húzom az időt.

 Jó olvasást. :) ♥

( a hátsókertbe vezető kis út) 

5.fejezet - Now you want?



Szóval Niall, belépett Elise néniék kert kapuján. Először csak csodálkozva néztük egymást aztán ő rám mosolygott. A hideg is kirázott a mosolyától. Kezdtem magamnak
bevallani hogy szeretem őt. Igen én szeretem. - Szeretlek Niall Horan! - gondoltam magamba, de legszívesebben elordítottam volna magamat, hogy az egész világ tudja, de ezt
nem tehettem meg hiszen én nem tetszhetek neki. Ő hozzám túl helyes. Majd inkább hátat fordítottam és egy csendes helyre sétáltam. 


*Niall szemszöge*

Beléptem és Sophiet láttam meg. Gyönyörű volt, a nézésünk össze akadt. Csodálatos érzés töltött el, mint még soha. Mivel nagyon bénán nézhettem ki ezzel a bámulós
fejjel inkább egy mosolyt ejtettem felé aztán ő is felém, de aztán megfordult és elment. Gondolkodás nélkül utána mentem, de mikor elakartam indulni a többiek megfogtak. 
- Szia Niall. - köszöntek, majd mindenkivel kezet fogtam. 
- Sziasztok. - facsartam ki egy erőltetett mosolyt. Mikor a kert, és a többi vendéghez húztak egy kicsit szomorúan néztem Sophie után, de nem mondhattam azt, hogy na várjatok most Sophie 
után megyek, mert egyedül tudnánk lenni. Úgyis az lenne belőle, hogy ezt hallgathatnám egy életen át, úgyhogy inkább mentem velük. Negyed óra telt el, de Sophie sehol nem 
volt. Kezdtem aggódni. Tehát szó nélkül felálltam és tovább mentem a kert hátsó részébe. Pár bokor és pár kanyar után megtaláltam. Egy kerti bútoron ült és feküdt rajta, 
gondolom csak pihent vagy valami ilyesmi. Majd hirtelen meglátott és felfigyelt rám. 
- oo Szia Niall! - köszönt majd vigyorgott.  
- Szia! - mosolyogtam. - ömm leülhetek? - kérdeztem, majd felült, hogy én is elférjek és bólintott, hogy leülhetek. 
- Hogy hogy nem vagy elől? - kérdeztem tőle.

( a kerti bútor amin ültek) 

- Most itt jó volt kicsit egyedül a friss levegőn a csöndben, senki nem szólt csak a halk és lágy szellőt hallottam és a madarakat, jó volt. - magyarázta miközben előre 
tekintett és bambulva meredt a szeme a tájba.
- Értem, ha szeretnéd akkor itt hagylak ám, nyugodtan pihenj. - mondtam neki és már felállni kezdtem. 
- Ne, nem kell! - fogta meg a karomat majd visszahúzott, gyönyörű volt, nem bírtam, meg kell, hogy csókoljam. Majd fölé hajoltam és megtettem, igen megtettem. És úgy 
éreztem jobb ha tudja és bevallom neki. Viszont egy rossz szokásom van...hamar leszek szerelmes, de remélem most nem csalódok. Mikor feleszméltem a csók közbe, hogy úristen mit 
csinálok én. Vissza ültem a helyemre és megszólaltam. 
- bocsánat, nem tudom mi ütött belém. - magyaráztam kicsit idegesen majd a földet kémleltem. 
- Engem nem zavart. - majd ránéztem és elmosolyodott. És a szánk ismét egymásé volt. Mikor a szám levált az övéről egy darabig feszült csend következett, de én megtörtem azt. 
- Nézd Sophie! - kezdtem el idegesen a mondandómat. - Én első pillanattól éreztem valamit, valami különlegeset irántad. Amire már rájöttem, ....én azt hiszem szeretlek! 
És nem csak úgy mint egy barátot. - mondtam idegesen majd a szemébe néztem mire ő elmosolyodott. - Lehet hogy most hülyének... - és most ő csókolt meg. 
- Nem nézlek hülyének. - majd elmosolyodott. Pár percig ölölve feküdtünk, mikor valaki a nevünket kiabálva jöttek hátra. Gyorsan elengedtük egymást mást mintha csak barátok lennénk. 
elkezdtünk vigyorogni meg röhögcsélni. Oda jöttek. 
- Hát ti nem jöttök előre? - kérdezte Elise néni miközben anyukám csak vigyorogtt rajtunk. Mi csak szó nélkül felálltunk és a kert első felé vettük az irányt. Közbe 
egymásra néztünk és elnevettük magunkat igazából fogalmunk sem volt, hogy miért, csak jól esett.  


*Sophie* 

Hát ezek szerint szeret. Akkor mégsem hiába szerettem? vagyis szeretem. Azt hiszem nem, van értelme. Eddig sok emberben, lányban, fiúban csalódtam, benne nem akarok. És remélem nem is fogok. 
Ezek a rövid gondoltok játszódtak le a fejemben míg előre nem értünk. Aztán mikor Adam,Chad,Ryan,Zack észrevettek minket szó szerint lerohamoztak. Igazából semmi különössel, nem piszkáltak
minket, hogy jaj hát ti honnan jöttetek? ..stb, aminek örültem is. Tehát csak annyi volt az egész, hogy megfogtak minket és az asztalhoz vonszoltak. Mondjuk nem nagyon örültem
hiszen Niall az asztal egyik szélén én meg a másik végén ültem, messze egymástól. Én a többi lánnyal ültem akik nagyon kedvesek voltak és aranyosak, de nem pótolták Niallt. 
Nem baj egyszer fél órára kibírjuk hogy három méterre vagyunk egymástól. Sokszor pillantottunk egymásra és mindig sikerült elmosolyodnom és elpirulnom tehát mindig a fejemet lehajtva kémleltem az asztali
terítéket. Ám mielőtt elkészült volna a grillhús Elise néni megkért, hogy előtte hozzam ki a sütiket. 
- Sophie drágám! kérlek hozd ki a konyháról a sütiket, tudod ott vannak a tálcán. - kért meg, és persze szót is fogadtam tehát elindultam a házba mikor Elise néni utánam kiabált. 
- Ooo Sophie várj! egyedül neked az sok lesz. - mondta majd végig nézett a többi vendégen majd ismét megszólalt. - Niall menj légyszíves segíts neki. - kérte meg őt is aminek örültem, hogy 
őt választotta. Niall egy percig sem várt felpattant a helyéről és már ott is termett mellettem. - Na hát akkor menjünk sütiért. - mondta vidáman majd megfogta a kezemet és behúzott a lakásba. 
- Asszem azok a sütik még egy pár percet várhatnak. - mondtam vigyorogva majd megfogta a derekam és közelebb húzott magához. A bejárati ajtónak neki nyomva ismét megcsókolt, olyan hevesen ahogy csak lehetett. 
De aztán pár perc után már muszáj volt eltolnom akár mennyire is nem akartam. - Gyere mert még gyanúsak leszünk. - mondtam neki majd egy halk "jó" szócskával bele egyezett majd a konyhába igyekeztünk ahol már a sütik a tálcán voltak. 
Én is és ő is kettő tálcát fogtunk meg és kifele igyekeztünk. Mikor még a konyhából sem értünk ki, hirtelen rossz gondolatok lepték el az agyamat. Hiszen én és Niall messze launk egymástól, hogyan fogunk találkozni. 
Vajon tényleg komolyan gondolta e? Ez nem biztos, hogy jó lesz. Leraktam a tálcákat az asztalra majd Niall után szóltam. 
- Niall állj meg! - parancsoltam rá. - Beszélnünk kell! - jelentettem ki szomorú és ilyedt, összezavart arccal ezek után már Niall arcáról is lefagyott a mosoly.