Sziasztok. :) most sok hozzá fűzni valóm nincsen. Kicsit hosszabbra próbáltam írni remélem sikerült. A következő részektől lesznek az úgy mondd izgalmasabb részek. :) De nem húzom az időt. 

Jó olvasást. :) ♥

6.fejezet - I can not do.


- Mi az kicsim? - nézett rám ilyendten Niall, majd közelebb jött ő is lerakta a két tálcát amit fogott. Elkezdett kattogni az agyam, nem tudtam abban a pillanatban megmondani neki. Igazából, ha azt mondom, hogy semmi
akkor úgy is az lesz, hogy dehogyis hát az előbb még olyan fura voltam, tehát jobbat kellett kitalálnom.
- Csak az, hogy szeretlek! - mosolyogtam rá.
- Azt hittem, hogy már baj van. - mondta majd kifújt egy nagy levegőt mosolyogva közelebb lépett és a homlokomra egy puszit nyomott. Ezek után megfogtuk a tálcát és
az udvarra indultunk vele. Nagy nehezen sikerült az ajtót ki és be csukni. Két tálca sütivel nem volt a legkönyebb, de megoldottuk tehát gyorsan a kert fele igyekeztünk.
Elise néni már ígyis oldalba bökött mosolyogva, hogy mi tartott ennyi ideig. Én csak elmosolyodtam, majd kinyögtem, hogy semmi különös mire ő csak annyival válaszolt, hogy hát persze.
- Oooo Elise néni tényleg csak sokáig tartott 2 tálca sütivel kinyitni és becsukni az ajtót. - mondtam vigyorogva.
- Én hiszek neked drágám! - mondta vigyorogva és kezét az arcomon simította végig. - De most inkább menj kínáld meg a vendégeket sütivel. Szófogadóan bólintottam felé és
az asztalok köré termettem a két tálca sütivel. Lassan elfogyott, végre, minek képzeltek engem? pincérnek? na nem! Ilyet azért ne! én hamar kifáradok. Ültem le az asztalhoz és egy pohár limonádét öntöttem magamnak.
Amit olyan hamar ittam meg mint még soha. Ezután jött a többi pohárral. Nem is csodálkoztam, hogy rosszul lettem tőle. Mikor a grillhús készen lett és elém pakolták ránézni sem tudtam. Tehát úgy döntöttem inkább
felmegyek egy kicsit a szobámba és ott is maradok egy darabig. Ezt az ötletemet közöltem szüleimmel és Elise néniékkel. És persze azt is megkérdeztem, hogy nem gond e mert ha nem akkor lent tudok maradni.
De természetesen bele egyeztek. Majd ezek után Besurrantam a bejárati ajtón majd fel az emeletre aztán be az ágyamba. Jól esett kicsit lefeküdni. Sok volt nekem ez a limonádé egyszerre.
Terveim szerint csak fél órát leszek itt fent. Utána vissza megyek, nem akarok illetlen lenni. Próbáltam kicsit aludni, de nem sikerült az ablakon beszűrődő hangok miatt. Az elején még szokatlan volt. Nem szoktam meg a zajban alvást.
De aztán kezdett hozzá szokni a fülem és a végén már nem is vettem észre, így hát leraktam a fejem és az álom nyomott el.

- Na jó reggelt! - kuncogott mellettem Adam. Én meg csak lassan pislogva felkeltem, hogy i zaklat 5 perc alvás után.
- Te mit keresel itt? még hagyj aludni, 5 perce feküdtem le. - mormogtam majd vissza hajtottam fejmete a párnára és a takarót magamra húztam.
- De hát már 3 órája alszol. Már 6 óra van. - világosított fel nevetve.
- Hogy micsoda? - pattantam ki az ágyból. Majd az ablakhoz rohantam. - Jézusom a nap már lemenőbe van. Én meg eddig aludtam? Mikről maradtam le? - kérdeztem, majd egy fancsali képet vágtam Adam felé.
- Hát igazából semmi érdekesről. Mindenki csak beszélget, beszélget és beszélget. - mondta, majd egy kisebb megkönnyebbülést éreztem magamon. - Hamarosan apáék zenélnek elvileg majd csak
most indul be az úgynevezett "buli", tudod az idősek számára. - lökött oldalba majd nevetnem kellett a hülye mozgáson amit csinált.
- Te mit művelsz? - kérdeztem miközben már a nevetéstől szakadtam.
- Hát így szoktak táncolni az ilyen bulikba az idősek, tudod. - majd megfogta a karomat és magához rántott és táncolni kezdtünk. A vihorászásomtól táncolni sem tudtam.
Már nagyon nevettem lehet, hogy már kint is hallják a nyitott ablakomnál, de nem érdekelt. Boldog voltam, és már rég voltam ilyen boldog.
- Te aztán megtudod nevettetni az embert. - mondtam Adamnak miközben a padlón üldögéltem és a könnyeimre törölgettem le ami a nevetéstől jött ki.
- te esküszöm, hogy egy komplett idióta vagy. - mondta majd ő is már szakadt a nevetéstől.
- Na jó gyere! - nyújtotta a kezét és felhúzott a földről, majd megölelt. Majd egy nagyot sóhajtottam.
- Na mi van hercegnő? - kérdezte Adam. - Mi ez a nagy sóhajtozás? - tolt el magától majd a szemebe nézett. - Hát, de minden tökéletes körülötted. A napok, a társaság,
Niall-el is jól összemelegedtetek, és ő tényleg szeret. Most mi a baj. Ezek hallatán már a sírás is kijött rajtam, de most nem az örömkönnyek voltak azok.
- Épp az az! én is szeretem őt és tényleg, de mit csináljak? London nagyon messze van innen. És ha majd alig fogjuk egymást látni? akkor mi lesz? Én a távkapcsolatokba nem hiszek! - jelentettem ki, majd az ágyra ülve az
arcomat a kezembe temettem.
- De fogtok! és kifogjátok bírni! mert ti tényleg szeretitek egymást. Mármint én ismerem szinte a legjobban Niall a srácok közül. Egészen kicsi gyerekkorom óta ismerem és jó barátok vagyunk! Minden megbeszélünk.
És tegnap kifaggattam, hogy most mi van köztetek, vagy egyáltalán mit érez ÉS hogy ő hogyan gondolja a ti kapcsolatotokat. De azt már nem mondom el, hogy mit beszéltünk. Ez a ti kapcsolatotok. - guggolt le elém majd folytatta a mondandóját. - beszélj vele!
Jól tennéd! én csak támogatlak titeket. Mert imádlak külön-külön is titeket és együtt még jobban..jó persze jobban örülnék más dolognak, de annak most nincs értelme.
szóval beszélj vele! - fogta meg a vállamat ránéztem és teljes nyugodtságot láttam a szemeiben amitől én is megnyugodtam valamilyen szinten.
- Köszönöm. - öleltem át majd felállt és kiment a szobából. Lassan még vissza nézett és megszólalt. - Ne felejtsd el! - mondta biztatóan majd elmosolyodott és eltűnt a szobából.
Mivel az arcom kegyetlenül nézhetett ki a sírástól a fürdőbe siettem és lemostam egy kis hidegvízzel az arcomat, ami úgy érzem jót tett nekem. Olyan volt mitha mindent tisztán látnék, hogy mit kell mondanom Niall-nek, mit tegyek..stb. De ez az érzés hamar elmúlt.
Tehát még egyszer leöblítettem az arcomat, megtöröltem és már is lefele mentem a lépcsőn. Lassan kiballagtam. Persze, hogy Niall vett észre legelőször, de nem mintha baj lett volna.
Gyorsan oda futott hozzám.
- Mit csináltál ennyi ideig? Nem akartam felmenni hátha zavarok. - magyarázkodott miközben kezét a derekamra helyezte.
- Te nem zavarsz. - raktam én is a kezemet az ő vállára majd közelebb hajolt, de mielőtt a szánk összeért volna valaki félbe szakított minket.
- Héjj gyerekek! gyertek sétálunk egyet a parkban. - jelentette ki Zack. Mi pedig belegyeztünk. De a csók nem maradhatott el. Tehát a félbehagyás után tettünk még egy próbát és most nem zavart bele semmi, és senki.  
A fiúk türelmesen kivárták míg mi befejezzük a dolgunkat. Lassan elengedtük egymást és a park felé vettük az irányt. De én még gyorsan oda szaladtam Elise nénihez, és anyához, hogy tíz percre átmegyünk kicsit sétálni a parkba, mert ilyenkor olyan szép. Ők belegyeztek.
Tehát gyorsan vissza futottam a többiekhez. Ám eszembe jutott, hogy a többi lány nem-e unja magát. Szóval az ujjammal jeleztem Niall-éknak, hogy pillanat.
- Lányok nem jöttök? átmegyünk sétálni a szembelévő parkba. Van kedvetek? - kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon. egymásra néztek és megszólaltak.
- De, van kedvünk. - jelentették ki, majd ők is megbeszélték a szüleikkel és már jöttek is velünk.
- Akkor irány a park! - kiáltott fel Ryan és a park felé igyekezett. Az este további része nagyon jól alakult. Remek volt az idő, a társaság, és a hangulat. Ilyen jól még soha nem éreztem magamat míg Írországba voltam.
Mindig utáltam itt lenni. Elise nénit és John bácsit sem szerettem annyira. Viszont ők is változtak az egy év alatt. Mind a ketten sokkal lazábban vették a dolgokat, normálisabbak voltak, és nem voltak olyan szigorúak és komolyak, mint tavaly. Aminek persze én rettentően örültem.
Mindjárt vége a hétnek, én meg indulok haza. Most kivételesen nem hagynék itt semmit, és a haza utat sem várom.
Mikor hajnali fél négyet ütött az óra nagyjából már mindenki elhagyta a kertet. Sokan fáradtak voltak vagy álmosak. Ezért Elise néniék kertje pár perc alatt üres lett.
Az elpakolást holnapra terveztük. Tehát mindenki fáradtan, de boldogan ment be a házba aludni. Gyorsan felsiettem az emeletre és ruhástól bedobhattam magamat az ágyba majd pár perc múlva már el is aludtam.

*reggel*
- Jó reggelt Sophie! - keltett fel anya. - Gyere eszünk, már délután kettő óra van. És ugye tudod, hogy holnap megyünk haza? - hadarta el anya a mondatokat.
- Neked is jó reggelt! és mi van? már ennyi az idő? és igen tudom. - mondtam miközben különböző hangulatokat váltottam ki. Lassan felkeltem, elkészültem aztán leballagtam a lépcsőn.
Az egész család megebédelt, ezek után pedig mindenki neki állt a takarításnak és a pakolásnak. Ez a nap nagyon hamar elment. Lehet azért is mert későn keltem és mert a délután nagyon jól éreztem magamat miközben rendet raktunk.
Mindenki fáradtan rogyott a kanapéra a nappaliban. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. És az én kérésemre a LOL című lett az.
De úgy érzem, hogy csak nekem tetszett ez a film. De már mindegy már megnéztük. Ezek után mindenki aludni tért. Én lassan lezuhanyoztam felvettem a pizsamámat aztán az ágya bújtam. Végig gondoltam a hetemet, hogy milyen jó volt itt ezen a héten, itt minden annyira más, mi lesz velem és Niall-el? ÉS mi lesz Adammal és a többiekkel?
Mikor fogom őket látni? Holnap minden megint más lesz. Én Londonban ők pedig itt maradnak. Hogy lesz ez így? Egy picit a sírás fogott el, ami el is nyomott később.